Kaszás Villő

1979-ben születtem, elsőként 2003-ban írtam előadásszöveget Rumi Laci kérésére.
Azóta számos darabban működtem közre dramaturgként vagy íróként.
Első sorban szövegíró vagyok.
Nem író, mert általában nem írok saját történeteket.
Akkor érzem magam a legjobban, ha a rendező felvázolja a darab cselekményét.
Vagy kiköti a karaktereket. Például, mert kész bábokat használ új előadáshoz.
Vagy mond legalább egy témakört, és én fejest ugorhatok az időbe, amit általában a sarki könyvtár tesz valóságossá.
Ilyenkor addig-addig rendezgetem a szálakat, amíg a mese szövedéke ki nem bomlik.
Mivel sokáig dolgoztam színházakban, szeretek színpadra írni.
Számomra ez természetesebb közeg, mint a próza.
Nem hiszem, hogy egyszer regénnyel rukkolok majd elő.
Szöveget alkotni a karakter számára annyi, mint életre hívni valakit, aki addig nem volt.
Pillanatnyilag egy könyvsorozaton dolgozom komaasszonyommal együtt, mely óvodás gyermekek számára foglalja mesébe jeles napi hagyományainkat.
A Pázmányon tanultam magyar és kommunikáció szakon, itt voltak írói kurzusok is.
A Térszínház tagja voltam, míg az anyai teendők engedték.
Budapesten, a Mozgásjavító Gyermekközpontban tanítok magyar nyelvet és irodalmat, és itt vezetek színjátszókört.
Három leányom van, Hajna, Cecília és Lenke.